Waldorf tyúkudvar avagy a ki(le)tojt tyúkok

Azt mondják-az ember olyan ha nincs, hát csinál magának gondot. Na jó, lehet nem mindenki mondja ezt v. nem mindenki ilyen mazoista-én már többször megkaptam, itthon.

Azt is mondják "csecsemőnek minden vicc új", számomra a letojt tyúkok pont ilyenek voltak. Vicc, csak a rosszabbik fajtából-elsőre, hogy lesz e másodjára....

Általában mindennek utánaolvasok, mielőtt "nagy fába vágom a fejszém". Nem hittem, hogy ezek a vénülőfélben lévő madarak ezt a kategóriát bőven kimerítik. DE. Már csak a puszta látvány is-amire nem voltam felkészülve-mert, nem néztem utána.

Porfürdő

Szóval, sejteni lehet, hogy nekem is lettek ilyen nyugdíj felé közelítő, mások számára már feleslegessé vállt szárnyasaim. Összesen 3. A darabszámot tekintve tudat alatt érezhettem, hogy erre én még nem vagyok felkészülve.
Na,meg aztán helyszűkén is vagyunk-mert laknak itt még szárnyasok. De még nekik "kisakkoztam" a helyet.

Szóval, az első találkozás nem volt épen olyan mint a mesékben-csúnyák voltak, büdösek és nem hasonlítottak tyúkra, ennyit sikerült megállapítanom az esti vak sötétben. Legalábbis nem olyanok voltak mint az "őslakosaim", de még csak az elgondolásomnak sem feleltek meg. Sőt, az egyik jóformán lábra sem tudott állni.
Kaptak helyet, és egy éjszakát, hogy túléljék.
Másnap kaját is adtam nekik-mint akik sosem ettek, azt hittem a tálat is szétverik, aztán csak álltak és néztek bambán, a nagy semmitmondó szemeikkel.
Gondoltam-a civilizáció jegyében- szabadjára engedem őket.... itt kezdődött a Waldorf típusú (új)életre nevelés.
Napoztak, fetrengtek a homokban, és aludtak - szinte egész nap. Magyarul azt csináltak amit akartak és amire erejükből na és eszükből futotta. Estére már kapirgálni is kezdtek-éljen a csirkelét kiteljesülése.

 Éjszak egyik itt,másik ott, harmadik meg amott aludt...-komolyan vették a nevelési módszerem.
Másnap (ma) már füvet is csipegettek-azt a füvet, amire két nappal ezelőtt úgy néztek mint a véres késre (ha szabad ilyen hasonlattal élnem).
És némi szocializáció is megfigyelhető,akárhova mentem jöttek ők is, megvizsgálva a gatyámat, cipőmet, néha még magyaráztak is, az egyik kifejezetten beszédes, sőt, barátságos.

Tehát most itt tartunk-tart a regenerálódás. Nem tagadom, azért tojást remélek (3 tyúktól persze nem sokat, de ha már napi 1-2-vel megtoldják Frutti tyúkunk napi/kétnapi 1 termelését, örülni fogok)-mert a kaját pusztítják rendesen, most viszont csak "dísztyúk" minőségben vannak jelen az udvaron. Abból is a rondább kivitelben, mondhatnám-elrettentő példaként a régieknek ha esetleg nem viselnék  jól magukat :) - Kolombusz kakasunk feszegeti eme határt... de ez már egy másik történet.